Rose Schneiderman (1882-1972) szakszervezeti vezető a szervezkedés és az érdekképviselet tűzesete volt a korai nőmozgalomban. A kenyér és a rózsa kifejezést abból a beszédből eredt, hogy a nők nemcsak puszta szükségletekért küzdjenek. A kifejezés tovább inspirálna egy verset és az amerikai történelem egyik leghíresebb dalát.
Lengyelországból származó zsidó bevándorló, Schneiderman erővel kellett számolni, amikor a nők munkakörülményeinek javításáért, általános választójog megszerzéséért és tisztességes munkaügyi gyakorlatok kialakításáért küzdött. Beszédei időtlen tulajdonságokkal bírnak, ami arra késztet, hogy piros zászlóval a kezében utcára vonuljak.
Noha a 20. századi női munkások szörnyű körülményei javulhatnak az Egyesült Államokban, számos téma, amelyet Schneiderman érint, még mindig több mint releváns, és manapság hangot adhat:
Emma Watson Trónok harca
Minden alkalommal, amikor a munkavállalók csak az általuk ismert módon lépnek ki, hogy tiltakozzanak az elviselhetetlen körülmények ellen, a törvény erős keze erőteljesen nyomást gyakorolhat ránk.
Az állami tisztviselőknek csak figyelmeztető szavuk van - figyelmeztet arra, hogy intenzíven békésnek kell lennünk ... A törvény erős keze visszavisz minket, amikor felemelkedünk, olyan körülményekbe, amelyek elviselhetetlenné teszik az életet.
- Rose Schneiderman a Triangle Shirtwaist Factory tűz 1911-es emlékművénél
Schneiderman legemlékezetesebb hangulata akkor merült fel, amikor azt szorgalmazta, hogy a nők kapják meg a szavazati jogot. A nők többet érdemeltek, mint az alapvető megélhetés - szerinte minden nőnek nemcsak a kenyérhez, hanem a rózsához is joga volt.
kattintson az első linkre
Amire a nő dolgozik, az éléshez való jog, nem pedig egyszerűen létezés - az élethez való jog, mivel a gazdag nőnek joga van az élethez, a naphoz, a zenéhez és a művészethez. Nincs semmi, amihez a legszerényebb munkásnak sincs joga. A munkásnak biztosan van kenyere, de neki is kell lennie rózsának.
Az az elképzelés, hogy a legszegényebbeknek és a legrosszabbaknak meg kell engedni a napot, a zenét és a művészetet, amennyire a kiváltságosak annak idején élénkítették. Gyülekező kiáltássá vált, és 1911-ben James Oppenheim írót inspirálta a zeneszerzés egy verset Schneiderman szavai és hajtása alapján.
1912-ben a massachusettsi textilmunkások női sztrájkja, amelyet különlegesen brutális elnyomó taktikával tapasztaltak, A kenyér és a rózsák sztrájk néven vált ismertté, mivel elég enni, de a méltóságért is küzdöttek. A tisztességes munka iránti felhívás a mai napig övezi Schneiderman és Oppenheimer ötleteit.
Ahogy menetelünk, menetelünk a nap szépségében,
Millió sötétített konyha, ezer malomloft szürke
Megérint minden ragyogás, amit a hirtelen nap árul el,
Mert az emberek hallanak minket énekelni, kenyeret és rózsát, kenyeret és rózsát.Ahogy menetelünk, menetelünk, elhozzuk a Nagy Napokat -
A nők felemelkedése a faj emelkedését jelenti -
Nincs többé a mocskolás és az alapjárat - tíz olyan fáradságot, ahol az ember nyugszik
De az élet dicsőségeinek megosztása: Kenyér és Rózsa, Kenyér és Rózsa.
Később Oppenheim versét megzenésítik, és az így kapott dalt nemcsak a nők, hanem a szélesebb körű munkásmozgalom is felhasználta - az egyenlőségharc egyetemes jelszavaként. A modern időkben számos művész rögzítette, többek között Judy Collins, Joan Baez, Ani DeFranco és John Denver. A feminista történelem eredetét évente rituáléként ünneplik a Mount Holyoke főiskolán, ahol a végzős idősek éneklik a dalt.
steve buscemi hello fiatalok
Schneiderman hatalmas szavait nem felejtették el. És egy olyan napon, mint ma, mindannyiunknak el kellene énekelnünk őket. Élvezze a napot, a zenét és a művészetet.
Az alábbiakban néhány ilyen verziót meghallgathat, és amikor megteszi, emlékezzen Rose Schneidermanre és honfitársaira, akik segítettek abban, hogy a Nemzetközi Nőnapot ne csak valósággá, hanem szükségszerűvé tegyék.
(keresztül Wikipédia , Folkarchive , YouTube, kép keresztül A New England Historical Society )
nézni a szél feltámad angol sub
