A New York Comic Con alatt nagy szerencsém volt, amikor alkalmat kaptam arra, hogy beszélhessek a Dragon Ball Super dub: Sean Schemmel (Goku), Jason Douglas (Beerus), Ian Sinclair (Whis) és Monica Rial (Bulma).
Igazán szórakoztató beszélgetés volt a hangszerelés legtehetségesebb embereivel. A beszélgetések egyik érdekes szempontja annak megvitatása volt, hogy azok a hangszínészek, akik hatalmas mennyiségű érzelmi időt töltöttek ezeknek a szereplőknek a megtestesítésével, kifejezve, hogyan tekintettek rájuk.
Úgy tűnik, hogy a toxikus férfiasság szinonimája lenne DBZ , de valójában, ha megnézi az eredeti mangát és a japán verziót, akkor azt látja a Dragon Ball a macsó, hiper-férfias szereplők szamárrúgását az édes, ostoba kedves fickó rúgja meg, aki a küzdelem szórakozásáért küzd, és a jó csata nemessége.
Alapvetően sok különbség van a rendelkezésünkre álló Goku és a gyakran megszerzett Goku között, ezek egy része a rajongói válasz és a vetítés eredménye. Tehát ezt az interjú elkészítésekor hoztam fel, amikor megkérdeztem, melyek azok a dolgok, amelyeket úgy éreznek, hogy a rajongók félreértik karaktereiket, és Schemmel ezt az igazán átgondolt választ adta:
A legfontosabb dolog, amit az emberek félreértenek, és egész életemben küzdöttem, mert amikor a Funimation úgy fordította a fordításokat, és inkább egy olyan altruista szuperhőshöz írta a [Goku] -ot, amelyről azt hitték, az amerikai közönség szeretné. Megértem, miért akarják ezt megtenni. Kai óta közelebb tartjuk a japánokhoz, és nagyon keményen küzdöttem azért, hogy Akira Toriyama akarja, ami a nyilvántartásban szerepel: „Goku nem tipikus altruista hős, szereti az idegenekkel harcolni. bármi is, és ha ennek eredményeként a Föld megmentődik, ez érdekes. 'Tehát azt gondolom, hogy az emberek nem értik, hogy nem olyan büszke Saiyan harcos, mint Vegeta, ezen túl van.
Nincs ez a machizmus Gokuval, nincs ego és nárcizmus. Tehát amikor egoistának tűnő sorokat látok - nagyon nehéz dolgom volt a Világegyetem beszédének reménye vagyok, mert nagyon biztos voltam benne, hogy japánul nem volt pontos, és úgy tűnt, hogy Goku nem áll karakterben Freeza fölött, mondván: „Én vagyok a remény! Olyan nagyszerű vagyok, és színészként nehéz volt eladnom. Ironikus módon úgy tűnik, hogy a rajongók szeretik.
Ezután felvetettem, hogy a szinkronban néha szükség van az értékek és a kulturális ideológiák nyugatiasítására, valamint a párbeszéd hozzáadására, ahol ilyen nincs, egy pillanat eladásához. Schemmel ezt hozta fel a Szuperben, ahol kísérletet tettek Goku macsósítására.
heavy metal királynő cowboy bebop
Nemrég volt jelenetünk Szuper ahol Gokunak az ujja van Gotennél, és átírták: 'Meg fogom mutatni ezt a srácot, akinek az első száma', és azt mondtam, hogy uh-uh, és megnéztem a forgatókönyvet, és ő nem ezt mondja, csak az ujja van fent! Goku nem ad szart, és soha nem mondaná meg Gotennek, hogy 'megmutatnák neki, kinek az elsője', ez egy egoikus, nárcisztikus dolog, amit Goku soha nem fog megtenni. Vegeta talán -
Rial: Vegeta megtenné.
Schemmel számára, ha Japánban hatalmas, akkor itt is hatalmas lehet, ezért Goku-karrierje során végig küzdött azért, hogy a karakter hős legyen, akinek Akira Toriyama azt akarja, és a mai napig teszi.
Számomra az egyik dolog, amit mindig is antitetikusnak találtam a műsorban, az volt, hogy a rajongók milyen hiper-férfiasan kezelik főszereplőjét, Gokut. Annak ellenére, hogy magam is riffeltem Gokut, az egyik dolog, amit mindig is szerettem a karakterben, az, hogy kaotikusan jó.
Goku nem az, amit önzetlen embernek nevezhetne, de a szívében nincs rosszindulat, és van benne egy ártatlanság, amelyet mindig is kedvesnek találtam. Emlékszem, hogy néztem az első végét Szuper és nézem, ahogy Goku felnő a kisgyerekből, akit látunk Dragon Ball feleséggel, gyerekekkel és unokával rendelkező férfinak. Sírásra késztetett, mert néztem, ahogy a kaland életre kel.
rey egy Mary-per
Ian Sinclair felhozta, hogy a sorozat legerősebb szereplői nem mindig a terjedelmes bruták. Ha megnézzük, hogyan készítette Toriyama az erőskáláját, a kisebb mindig erősebb. Magas, sovány fickó a nagy félelmetes karakter mögött ... ez az, aki erősebb.
Ez nagyszerű abban, hogy Jason Douglas, akit gyakran tipizáltak egy típusként, kifinomult baddie-t játszhat, aki Lear királya lehet. Számomra gyakran okozott csalódást ebben az iparban, mert a fizikai kinézetem szerint tipikusnak érzem magam. „Ó, vidd be Jason-t a nagy elárasztó karakterbe”, szóval nagyon szép olyan karaktert játszani, aki egyszerre hatalmas és kifinomult. Rosszindulat és könnyedség, báj és komikus hatás.
A kedvenc karakteremet, Bulmát alakító Monica Rial kitért arra is, hogy az emberek valóban csökkentik azt, amit Bulma karaktere tett a sorozatért, és mennyire fontos neki. Építettem egy időgépet! […] Ő csak egy nagyszerű példakép a nők és a fiatal lányok számára. Itt van ez a nő, aki továbbra is kapcsolatban áll nőiségével és szexualitásával, és ugyanakkor kitűnő feltaláló, tudós, gazdag, és mindezek a férfiak féltik tőle.
Megkérdeztem tőle, érzi-e, hogy a szereplők megfelelő elismerést kapjanak a rajongóktól:
Két gondolkodási iskolád van - magyarázza Rial. Önnek vannak olyan emberei, akik egész disszertációkat és dolgozatokat fognak írni arról, hogy Bulma egyedül felelős a bemutatóért Dragon Ball és akkor vannak olyanok, akik olyanok, mint „na, ő lány.” Olyan szerves a cselekményben […], azért teszi, hogy barátai és férje erősebbek legyenek.
A Bulma tökéletes megfelelője a Goku és a Vegeta egyensúlyának. Az egyik dolog, amit mindenki szeretett Szuper a hazai dráma, és hogyan teszi lehetővé, hogy olyan karakterek, mint Vegeta, megmutassák, mennyire törődik családjával. Gokuval ellentétben Schemmel nevetve teszi hozzá.
Ian Sinclair megemlítette saját személyes elméletét, miszerint Whis rombolónak képzi Vegetát, és hogy Goku végül kai lesz, aminek az volt az eszem, hogy versenyezzem, de nagyon félelmetes is. Ez megengedné, hogy Beerus ismét rosszfiúvá váljon, vagy ahogy Rial megfogalmazta [új] Piccolóvá vált, és ő lett a bébiszitter, az élelmiszer kritikusa New York Times.
Félelmetes volt velük beszélgetni, és annyira ragaszkodtam Ianhez, amikor azt mondta: Beszélnem kell a szuperhősökkel, akiket gyerekkoromban néztem felnőttként, így éreztem őket, különösen Sean Schemmel. Úgy éreztem, hogy Goku ott volt velem, és ez biztos életcél. Leginkább azt erősítette meg, hogy miért nem hittem ezt igazán soha Dragon Ball lányoknak szólt - mindenkinek szól, mert annak egyetemessége, a szereplők és az értékek, amelyekről beszél, mindenkinek szól.
Ez a leülés emlékeztetett azokra a kulisszák mögötti munkákra, amelyeket ezek a hangszínészek tettek e karakterek életre keltéséért, a szereplők hivatalos angol hangjaként, de küzdött azért is, hogy karaktereik mindketten igazságosak legyenek és az írócsapat.
Majdnem a fél életem része volt, mondta Schemmel. Számomra ez nem csak valami szórakoztató dolog, amit szeretek, hanem az életem. Schemmel számára Goku lenni olyan, mint a legkényelmesebb farmer, amely horgonyt jelenthetett számára.
Goku olyan csodálatos és nagyszerű hős édes, néma jósága miatt, és ettől mindenki lehorgonyzik.
(kép: Toei Animation)
Mária szűz boszorkány meztelenség
- A Mary Sue szigorú megjegyzéspolitikával rendelkezik, amely tiltja, de nem kizárólag, a személyes sértéseket bárki , gyűlöletbeszéd és trollkodás.
