Val vel Kisállat temető eljött, itt volt az ideje, hogy újra megnézzem néhány kedvenc Stephen King-könyvemet és az azt követő adaptációkat. A ragyogás egyike azoknak a történeteknek, amelyek fantasztikus könyvként és fantasztikus filmként működnek, de két különböző okból. Azt hiszem, mindkettőnek sikerül megalkotnia a médiumhoz szükséges történetet.
Néhány szempontot előnyben részesítek az egyik és a másik között, de mindkettő remek műalkotás. Bár nem veszek annyi erőt az 1977-es könyv Stanley Kubrick és Diane Johnson változatánál, mint Stephen King, egy dolog miatt erősen dühös vagyok a film miatt: Richard Dick Hallorann megölése.
a mező, ahol meghaltam vers
Most, Stephen King ... imádom a könyveit és az írásait, de van egy kis varázslatos néger kérdése, amikor a fekete embereket ábrázolja munkájában. Ez valószínűleg az egyik kedvencemnél egyértelmű, A zöld mérföld. Nem teszi rosszul a könyveket, de kérdés, amikor a mágikus néger birtokában lévő hatalmakat csak a fehér emberek javára használják. A ragyogás valójában ezzel a tróppal sikerül játszani a könyvben, nem pedig úgy, ahogyan a filmben végzi.
A regényben Dick Hallorann is ragyog, és a filmhez hasonlóan elmagyarázza a fiatal Danny Torrance-nak, hogy ez mit jelent, amikor a fiú megérkezik az Overlook Hotelbe. Hallorann, miután elhagyta a szállodát, végül pszichés distressz-hívást kap Danny-tól, miközben Floridában tartózkodik. Úgy dönt, hogy visszasiet az Overlook-hoz, hogy segítsen a fiatal fiúnak, és a házi állatok megtámadják, Jack pedig súlyosan megsebesíti. A könyvben azonban túléli, segíti Danny és Wendy menekülését, és érett öregségig sikerül megélnie, segítve Danny nevelését és ápolását.
A filmben a legendás színész és zenész, Scatman Crothers által játszott Hallorann fájdalmas halált hal meg, ami miatt a filmben elsőként meggyilkolták. Különösen felkavaró, ha figyelembe vesszük James H. Burns interjúját, amelyben Crothers arról beszélt, hogy rajong a könyvért :
Egy Houston-i bajnokságon golfoztam, amikor egy srác azt mondta nekem: 'Scatman, olvastam egy könyvet, a The Shining címet, és a szerző [Stephen King] biztosan gondolt téged az egyik karakterre.' Kimentem és megvette a könyvet. Imádtam a regényt, és arra gondoltam, hogy ha valaha is filmet készítenek belőle, az jó kirakat lenne nekem; valami más lenne.
Korai ellenére Crothers saját mutatványokat hajtott végre, és ez azt jelentette, hogy Kubrick drákói tökéletességi követelményeinek vetették alá:
Óh ne. Én magam csináltam. A mellkasomhoz valamilyen műzacskó volt, amely mesterséges vérrel volt tele. Amikor a jelenet forgatására készültünk, azt mondtam Jacknek: „Most nézd, öreg haver, ne őrülj meg.” Aztán megkérdeztem a speciális effektusú macskát: „Biztos vagy benne, hogy ez a fejsze nem megy át ezen dolog? - Azt mondta: - Ne aggódj, Scatman, jól fogunk vigyázni rád. - Azt mondtam: - Biztosan remélem, mert nem akarom, hogy Jack túlműködjön, és nem akarom hogy lebecsüld a fejszédet.
játékok r us girls rovatEz a jelenet 25 képet vett igénybe. A vicces az, hogy 68 éves lettem, amíg Londonban voltunk. Jack elmondta nekem, mielőtt lövöldözni kezdtünk, hogy Stanley aggódott az elesésem miatt a jelenet alatt, de Jack azt mondta neki: „Ne aggódj. Stanley. Az emberem eleshet, ’de fogalmam sem volt arról, hogy ennyiszer kelljen esnem azon a kemény padlón. Ezért mondtam néhány sajtónak, hogy csinál A ragyogás nagyon érdekes élmény volt: művészileg, szellemileg és fizikailag is.
Hogy miért változtatták meg karakterének sorsát, az még mindig nem világos, de a könyv rajongójaként Scatman természetesen tisztában volt azzal, hogy ott nem ez történt, és megérti a rajongók csalódását.
„Azt hiszem, sokan csalódnak, mert karakteremet, Dick Hallorant megölik.” - mondja Scatman. „Halloran megragadja mindazt az esélyt - Coloradóba repül), bérbe adja a Sno-Macskát -, aztán a semmiből megöli, és megvan a fénye. Valójában nincs értelme, hacsak nem akarja összehasonlítani a karaktert Jézus Krisztussal. Szerintem ez különösen zavarja azokat az embereket, akik Stephen King regényét olvassák, mert a könyvben Halloran megmenti a gyereket és az anyját.
’Tetszik a film. Csak azt kívánom, hogy megtartsák az eredeti befejezést. A furcsa az, hogy még Stanley forgatókönyvében is Halloran menti meg őket. Valójában, amikor először megérkeztem Londonba, 1978 májusában […] Jack Nicholson bemutatott a barátainak, és azt mondta: „Az emberem a film hőse.” Csak azt nem értem, hogy mi történt. Kubrick mindenféle módon lelőtte a dolgokat, de soha nem lőtt a végének olyan változatát, mint a forgatókönyvében vagy a könyvében. Még mindig nem tudom, miért változtatta meg Stanley a történetet. Soha nem kérdeztem tőle, miért tette. Csak a munkámat akartam végezni.
Biztos vagyok benne, hogy Kubricknek megvoltak az okai a változásra, és ez megnöveli a tétet, de túl gyakran a fekete testek és a fekete karakterek áldozatok az oltárnál, amikor a cselekményt előre tolják. Annak ellenére, hogy milyen művészi érdemeket keres, a könyvben hatásosabb volt, hogy az apaság végső szimbóluma a fekete embertől származott, aki megmentette a napot és sikerült túlélnie. Ezért mindig jobban szeretem a könyvet.
(kép: Warner Bros.)
legerősebb női csodaszereplő
Szeretne még több ilyen történetet? Legyen előfizető, és támogassa az oldalt!
- A Mary Sue szigorú megjegyzéspolitikával rendelkezik, amely tiltja, de nem kizárólag, a személyes sértéseket bárki , gyűlöletbeszéd és trollkodás.
