** Spoilerek a 3. évad fináléjához A szobalány meséje . **
Teljes nyilvánosságra hozatal: Teljesen sírtam a Hulu harmadik évadjának fináléjában A szobalány meséje , amikor Moira felszállt a repülőgépre, és Kiki / Rebecca megkérdezte, hogy itt van-e az a hely, ahol bármit viselhet, amit csak akar, majd a gyerek leszállt és összefutott apja ölelésében. Azért vagyok itt, hogy érzelmileg manipulálják. Az évszak lezárása a gileadi gyerekek hősi megmentésével azonban csak annyi szempontból volt problematikus - ami a legfontosabb: az a gondolat, hogy a gyermekeket meg kell menteni (és másokat hátrahagyva), megerősíti Gilead alapvető feltételezését: a gyerekek értékesebbek mint más emberek, és különösen a nők-emberek.
Először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy csomó gyerek elvétele az egyetlen szülőtől, akit valaha ismertek, illetve azoktól a családoktól, akikkel az elmúlt években együtt éltek, önmagában kegyetlen - még akkor is, ha ezek a szülők gyakorolják a kereszténység perverz változata, amely tiltja a nők autonómiáját. Az, hogy egyik gyermek sem tűnik idegesnek vagy zavartnak - hogy senki sem kiált a szülei vagy az otthona miatt - nemcsak valószínűtlen, hanem a család-szétválasztási politika ebben a korában szinte szándékosan tompának érzi magát, rontva a műsor érzelmi összetettségét és hatását. Ha az írók ezt a történetet akarták folytatni, érdekes lehetett látni Júnt azzal a ténnyel, hogy terve, noha erkölcsi megmentése nagy képben, azonnal fájdalmat okozhat, és hozzájárulhat a hosszú távú érzelmi és kötődési kérdések ezeknél a gyermekeknél.
Ami azonban a legfontosabb, hogy ez a keresztes hadjárat középpontba állítja azokat a nőket, akik Gilead legelnyomottabb áldozatai. Mint Lawrence az epizódban rámutat, a kislány, Kiki, például a parancsnok lánya. Bár nyilvánvalóan szívás lenne, ha Gileadban nőne fel, viszonylag védett (az ő szava). Sokkal hősiesebb volt - és praktikusabb is - megkönnyíteni száz szolgálóleány megszökését - tudod, azok az egyének, akiket rendszeresen intézményi erőszakos cselekményeknek vetnek alá. Gyakorlatilag jobb stratégia lett volna. Ha elegendő szolgálóleányt hoz ki Gileadból, kevesebb gyermeke lesz később megmentésére.
Az írók ehelyett úgy döntöttek, hogy kiemelik Júnt, valamint Marthas és szolgálóleányait, akik a végső áldozatot hozzák - saját életüket veszélyeztetve a gyermekek biztonságos továbbjutásának biztosítása érdekében - nemcsak közhelynek érzik magukat, hanem természetessé teszik azt a gondolkodást is, hogy a gyermekek élete és jóléte az, valójában sokkal fontosabb, mint anyjuk (vagy más nők) csalódást okozó kapitulációja a gileádi logika iránt. Bár természetesen a gyerekek gyakran a legkiszolgáltatottabb tagjai közösségünknek, Gileadben ez egyszerűen nem így van.
Emiatt különösen aggasztó ezt a műsort látni, amely gyakran dramatizálja a vallási és politikai retorika azon módjait, amelyek segítségével a nők önzetlenségét racionalizálhatják, ünnepelve az anyai önmegsemmisítést. A gyermekek életének kiváltsága, amely eredendően értékesebb, mint a felnőtt nők élete, idegentelennek érzi azt a gondolatot, hogy a magzati vagy az embrionális élet egyenlő vagy még értékesebb az anyai élettel.
Mivel azonban a gyerekek Gileadban elsősorban a gazdagok és hatalmasok dédelgetett kiegészítőiként léteznek, ellopásuk minden bizonnyal ott fogja érni Gileadot, ahol fáj, és ily módon a nagy menekülés júniusi hangszerelése demonstrálja az őt elnyomó rendszer mély megértését. Azt, hogy a cselédlányok júniusig vezetve a Gilead logikáját alkalmazzák saját maga ellen, javasolja az áldások és az imádságok is, amelyek egész szökésben vannak a menekülési jelenet során: Júniusban Lawrence-nek mondott búcsúzó szavai Isten hozhat békét, Joseph. Rita azt kéri, hogy irgalmában védje meg Júniust, és ami a legszembetűnőbb, hogy június utolsó szavai olyan hangos beszédben, ahogyan más cselédlányok elragadják, az Exodusból származnak:
És monda az Úr: Láttam népemet rabságban és hallottam kiáltásukat. Ismerem bánatukat, és azért jöttem, hogy megszabadítsam őket a gonosz emberek kezéből, és kivezessem népemet ebből a bánatos helyből.
A Biblia júniusi használata arra enged következtetni, hogy a cselédlányok nemcsak gyermekeiket veszik vissza, hanem azt a vallást is, amelyet leigázásuk racionalizálásává alakítottak. Miközben hajlamos vagyok egyetérteni Audre Lorde híres nyilatkozata a mester eszközeiről, A szobalány meséje disztópikus fantázia, úgyhogy azt hiszem, minden lehetséges - még Gilead implikációja is. És biztosan jó lenne nézni.
(kép: Hulu)
Sara Hosey a szerző szerzője Az otthon a sérülés: a feleségek és anyák médiaábrázolása , a McFarland 2019 őszén megjelenő, és egy feminista fiatal felnőtt regény, amely a Blackstone Publishing kiadótól származik 2020 márciusában. Az angol és a nők és a nemek tudományának professzora a Nassau Közösségi Főiskolán.
Szeretne még több ilyen történetet? Legyen előfizető, és támogassa az oldalt!
- A Mary Sue szigorú megjegyzéspolitikával rendelkezik, amely tiltja, de nem kizárólag, a személyes sértéseket bárki , gyűlöletbeszéd és trollkodás.
